Udvari perpatvar

Baromfiak udvarában óriási galiba, reggel óta perlekedik  Pulyka Pálné s Lóla asszony, a  liba.

Miért ez a nagy felhajtás, veszekedés, perpatvar?

Nem talál rá feleletet, hiába töri tyúkeszét kendermagos Kotkoda. Pulyka Pálné korán felkelt, számba vette fiait, s bizonygatta nekik egyre, ha tornáznak üres begyre, erősödnek izmaik. Pulykafiak kaptak a szón, nekiláttak szaporán, s szárnyat bontva, lábujjhegyen körbe futva, iparkodtak felfrissülni jó korán. De egyszer csak égszakadás, megbomlott a tornarend, mert a pajta ajtajából, mint a villám ég aljáról, Lóla asszony megjelent. Ideges volt eszemadta teremtménye, jócskán volt is rá oka, hisz kelekótya pipe hada feszt mocorgott, sutyurált az éjszaka. Fészkelődtek, csipkelődtek, nem lelték a helyüket, alig hogy elszenderedtek, kakasszóra felébredtek, s már űzték az eszüket. Neveletlen pipe népség, hiányzik az iskola!– mondta bárki, aki látta, a majorság udvarban.

De a pipék fittyet hánytak a józan intő szóra, és a reggeli napfényben lökdösődve, bukdácsolva, magas hangon sipákolva  szaladtak a vályúnak.

Egyik ivott, másik fürdött, pancsolták a friss vizet, úszkáltak, majd alábuktak, a víz alatt bújócskáztak, az volt ám az élvezet. Elámul a pulykacsapat, furcsállta e helyzetet, nincsen, aki rendben tartsa, fegyelmezze, jóra intse ezt a libasereget? Pulyka Pálné jó ízlését sértette a jelenet, nem nézhette közömbösen, hogy a komoly pulyka erkölcs mások miatt legyen komoly veszélyben!

Nem habozott, ment is nyomban tisztázni az esetet, éppen mikor Lola asszony szépen sorba állította liba módra a szeleburdi pipéket. Vitte volna ki a rétre libabőrös fiait, mert a vízben annyit ültek, csoda, hogy ha meg nem hűltek,  szederjes lett a csőrük is. Már készen voltak indulóra, mikor Pulyka Pálné megjelent. Lola asszony rosszat sejtett, de nem szállt el a jó kedve, fejét magasra emelte, s fél szemével  szomszédasszonyát leste.

Pulyka Pálné kényes-szépen kezdte a vád szövegét, hogy Lóla asszony megbocsásson, de a libanemzetségnek ismernie kellene az illemet! Lehetetlen, hogy az udvar szeme láttára felborítnak minden szabályt, nem szabnak maguknak határt a jó modor kárára. S mert a híres pulyka szellem, közismerten erős jellem, nem tűrheti ezt a liba dáridót.

Ennyi kellett, s Lóla asszony türelmének vége lett: Ez aztán már több a soknál, kiáltotta, hát a liba azért liba, hogy más legyen, mint a pulyka! S ez a másság kinek árt?                                                  Míg folytatták a perlekedést, felverték az udvar csendjét, zavarták az élet rendjét. Mondjátok meg, hát nem kár?

Eközben a pulyka fiak s a féktelen pipeludak, feledték a jó modort, és gágogva az intelemre, együtt szaladtak a rétre, s jól töltötték a napot.