.jpg?ph=fe44671a38)
A szószátyár szarka és a csóka
A szarka csőrébe vett a földről egy apró kulcsot, de nem látta értelmét annak,hogy a fészkébe vigye, és eldobta. Aztán téblábolt egy ideig a fűben, s bár tudta, hogy a csóka birodalma, mégis felrepült a jegenyefára, és cserregni kezdte:
Csirr-cserr, de jó móka!
Irigyel engem a csóka.
Csirr cserr ha akarom,
egész nap kiabálom.
Éppen akkor ért haza a csóka. A csőrében egy apró fényes kulcsot hozott. Látta a szarka, és éles hangon rátámadt:
Csirr-csörr a csóka
rátalált a kulcsomra.
Csirr csörr nem adom.
A kulcsomat akarom!
Erre a csóka gyorsan elrejtette a kulcsot, és visszaszólt a szarkának:
Jer elé, te, kötekedő,
tépjem meg a tolladat!
Én találtam meg a kulcsot,
hát viseld jól magadat!
Rá a szarka:
Csirr-csörr, csirr-csörr
én leltem rá először!
Csiáu- cso te, pimasz madár – feleselte a csóka -,
elhallgatsz, te fecsegő?
Jól láttam én, hogy eldobtad.
A bánatod már késő.
Így zajlott a hangoskodás a zöld lombsátor alatt, amikor az egyik ágon észrevétlen egy szürke kandúr megjelent.
Miááu! – csak ennyi szólott, s a két madár, elfeledve kulcsot s vitát, a jegenyefa magasából hangtalanul elrepült.
