Marci, a fekete kandúr, gyakran üldögél a háztetőn. Onnan szemléli a környéket, figyeli a szomszédok életét. Most is a kémény árnyékából lesi hunyorogva, mit kap uzsonnára Frici, a barátja. Jön is a gazda tányérral kezében, rajta jókora sült hal, s leteszi elébe. A menü Fricinek ínyét csiklandozza, épp erre vágyott egy idő óta.
Marci a tetőről irigykedve nézi, a sült hal vágyott ízét már szájában érzi.
Megfigyelő helyét sietve elhagyja, az ereszcsatornán lesiklik, majd illő méltósággal bemegy a szobába, s a pamlagon elnyúlva, Cilit a konyhából magához hívja. Cili jön, kedveskedve dörgölőzik párjához, de az sürgeti, hogy fusson el a boltba, s vacsorára hozzon neki tonhalfilét előcsomagolva.
Kapkodja a lábát Cili jó feleség módra, de mikor a bolthoz ér, épp üt a záróra. Keres, kutat itt is ott is a kora esti fényben, de hiába, nem talál egy falatot se, mit a Marci gyomra bírna. Leül fáradtan egy útszéli zsombékra, s töri az eszét, honnan szerezzen Marcijának tonhal filét előcsomagolva? Töprengése közben születik ötlete, hogy fog egy egeret, s reméli, ez ínyenc falatban Marci kedvét leli. Gondolatát tett követi, s azon melegében a ritka szép zsákmányt haza is viszi.
Otthon fontoskodva tesz-vesz a konyhában, majd bemegy a szobába, s Marci elé teszi fatányéron az egeret készen kicsontolva.