Cirr-Murr a szürke kandúr a szekrény tetején ébredt. Elvégezte reggeli tisztálkodását, nyújtózkodott egy nagyot, majd, anélkül, hogy felbecsülte volna a magasságot, talpra ugrott a konyha csempézett padlójára. Nem szerette ezt a padlót, hideg volt és rideg s mi több, csúszós is. Egyik nap is terpeszállásban ért földet a hűtőszekrény tetejéről.
Most a szerencsés landolás után, a reggeli volt legfőbb gondja. Szétnézett hát, de nem talált semmi kedvére valót a kamrában, s mivel a gyomra már hangosan korgott, elindult a boltba olajos halkonzervért. A paradicsomos nem volt ínyére.
Alig csukódott be az ajtó Cirr-Murr után, éktelen zenebona verte fel a konyha csendjét.
Honnan, honnan nem, megérkezett társaival Cincogi, a rock egér, s az asztalt színpaddá változtatva, hóna alól előkapta tamburáját, hangolt, és a húrokról már nagy hangerővel zenget-bongott a rock and roll. Láttál volna egértáncot, ugrabugrát, hajlongást, szédült kapálózást! A vad zene ritmusára rángatóztak a konyha falai is, nyikorgott az asztal lába, táncoltak az edények, lódult a plafonon a lámpa.
A nagy buliban nem vették észre, hogy nyílt az ajtó, s a küszöbön megjelent Cirr-Murr, aki az eléje tárult zimórétól egy pillanatra megtorpant, de amint magához tért, hátán felborzolta szőrét, s már ugrásra készült, amikor Cincogi észrevette a veszélyt. Elnémult kezében a tambura, s a táncosok is megdermedtek. De Cincoginak vágott az esze, és még mielőtt Cirr-Murr ugrásba lendült volna, mézes hangon cincogott feléje:
–Nyugalom, kedves, ne mozdulj helyedről, meggondolatlan tettet el ne kövess! Barátsággal járulunk elődbe, amit ajánlunk, kedvedre való.
Cirr-Murr fújt és fogát villogtatta, szemében a harc tüzének lángja lobogott.
Cincogi azonban lélegzetvétel nélkül folytatta, amit ott helyben tervelt ki:
– Lehetnénk akár üzlettársak, én a frontegér, te a szemes ügyintéző macska, s osztoznánk a sikeren. Körbezenélnénk a világot, és ha csurran, cseppen neked is.
Cirr-Murr hiúságát fényezte e kilátás, de nem siette el a választ, hagyta, hogy Cincogi és bandája egy ideig még reszkessen. Felbontotta az olajos halkonzervet, kényelnesen lakomázott egy jót, miközben zsarolóinak csorgott a nyála. Végül, fontosságát méltó rangra emelve, hadd lássák, nem veszi könnyen a változást, közölte döntését:
–Hát, megmondom, nem egyszerű számomra egy ilyen bőséges vacsorát futni hagyni, én mégis az ajánlást elfogadom, de jó lesz, ha mindnyájan macskabőrbe bújtok, hogy mutassatok jól a porondon!