Csipkerózsa egy vadrózsabokor zsenge hajtása volt. A bokor vigyázott rá, felhő itatta,  napsugár becézte , lenge szél ringatta, míg észrevétlenül vékony, karcsú ágacskává cseperedett.
Nem messze a rózsabokortól első rügyeit bontogatta egy nyírfa csemete. Csipkerózsa nézte, nézegette, és álmodozott.

-Ha a nyáron vendégségbe hívna, nagyon boldog lennék! – sóhajtotta magányos óráiban.
Azonban a kis nyírfa rá se nézett.
Az ősz és a tél eseménytelenül múlt el. De amikor a tavasz megjött, minden megváltozott. A langyos esőtől a nyírfa három arasznyit nőtt, Csipkerózsa arca kivirult, és egyre nyúlánkabb lett a dereka.
Egy fényes júniusi napon örömhírt hozott a szellő:
A szomszédban névnapját üli az ifjú nyírfa, és hódolattal hívja őt is a nagy mulatságba.
Csipkerózsa boldogan kúszott, míg a szép fát elérte, és feltekeredett annak hófehér törzsére. És amikor a méhek kara a köszöntőt duruzsolta, rózsaszínű virágoknak szállt édes illata.