.jpg?ph=fe44671a38)
Öröm a faluban /Igaz történet alapján/
Unoka: Nagyapa,gyere gyorsan!
Nagyapó: Mi van, fiam, ég a ház?
A négyéves unoka megfogja nagyapja kezét, és húzza kifelé a házból.Majd meglátod, csak siessünk!
Nagyapó szétnéz a kapuban, de nem lát semmit.
Unoka: Az égen, nagyapa! Látod, azokat a nagy madarakat? Körbe-körbe repülnek, mintha keresnék a helyet, ahova leszállhatnak.
Nagyapó látja. Gólyák, suttogja fénylő arccal, majd unokájához fordul, hogy örömét vele is megossza: Peti, Petikém, gólyák jöttek a falunkba!
Peti: Mit tegyünk, nagyapa, azért, hogy itt maradjanak?
Nagyapó: Fészek kell nekik, de minél hamarabb. Látom, hogy a házunk előtti villanyoszlopot szemelték ki maguknak. Arra kell a fészket felszerelni, magyarázza az unokájának. Ehhez pedig segítséget kell kérnünk.
Így kezdődött a mesébe illő történet.
A folytatás
Nagyapó telefonált ide-oda. Az emberek örültek a jó hírnek. Az egyik hívta a villanyszerelőket, a másik hegesztette a fészekkosár vázát.
Mire elkészült a kosár, a villanyszerelők is megérkeztek a daruval, és nekikezdtek a munkának. Amíg dolgoztak, a gólyapár nyugtalanul körözött a villanyoszlop fölött.
Peti: Látod, nagyapó, a gólyák várják, hogy elkészüljön a fészek.
Nagyapó: Várják bizony, mert minél előbb szeretnének fiókákat nevelni.
Peti: Honnan jöttek a gólyák?
Erről eszembe jutott egy vers, mondta nagyapó, amit még akkor tanultam, amikor annyi idős voltam, mint te.
Gólyamadár, gólyahír
Zelk Zoltán verse
Tudjátok-e mi a hír?
Kinyílott a gólyahír.
Gólyahír virít a réten,
gólya repül fenn a légben.
Most jött a tengeren túlról
Afrikából, messzi útról,
nincs a vállán tarisznyája,
ezért nincs is vacsorája.
Peti: Miért jöttek a messzi Afrikából?
Nagyapó: Ősszel elrepülnek Afrikába, de csak a telet töltik ott, tavasszal visszatérnek a szülőföldjükre.
Peti elgondolkodott nagyapó szavain, aztán ráemelte a tekintetét, és „Nagyapó, én szeretem a gólyákat!”, mondta boldogan.
Gólyák jöttek a mi falunkba, újságolták örömmel a kerítésen át szomszédjaiknak az emberek.
Közben a villanyszerelők felszerelték a magasított gólyafészek kosarát, és hogy a gólyák dolgát megkönnyítsék, beletettek egy kötés gallyat is.
Amint a motorzúgás elhalt, pár percnyi csend telepedett az utcára. Gyermekek és felnőttek izgatottan várták, hogy mi fog történni. Egy kérdés járt valamennyiük fejében: Vajon a gólyapár elfogadja-e a fészket?
Egy kis idő után azonban látták, hogy a szép, fehér madarak leszállnak a kosár szélére. Mindenfelől halk tapssal köszönték meg nekik az emberek, hogy a falujukat választották fiaik szülőfalujául, és azt kívánták, hogy minél több fiókájuk legyen a fészekben.
